A védőkesztyűk jelölése

A védőkesztyű védheti a kezet, a kéznek bizonyos részeit, illetve hosszabbított mandzsetta esetén akár az alkart és a kar egy részét is meghatározott veszélyek, ártalmak ellen. Ugyanúgy, ahogy minden más egyéni védőeszköz esetében, a védőkesztyűkre vonatkozó követelményrendszert a különböző harmonizált EN szabványok rögzítik.
A munkavédelmi kesztyűkkel szemben támasztott általános követelményeket és az ezeket érintő előírásokat az MSZ EN 420 szabvány tartalmazza.
Ezek az előírások határozzák meg, többek közt, hogy a kesztyű ne tartalmazzon káros anyagokat, illetve a méretezése, a kézre való illeszkedése, a pH értéke megfelelő legyen, így biztosítva a kényelmes, ugyanakkor biztonságos munkavégzést. A fent említett MSZ EN 420 szabvány mellett még jó néhány más szabvány rögzíti a kesztyűkre vonatkozó különböző védelmi képességek követelményrendszerét:
MSZ EN 388   – Mechanikai ártalmak elleni védelem és antisztatikusság
MSZ EN 407   – Hő ártalmak elleni védelem
MSZ EN 511   – Hidegártalmak elleni védelem
MSZ EN 374   – Vegyszerek elleni védelem tulajdonságai
MSZ EN 374-2– Mikroorganizmusokkal szembeni védelem
MSZ EN 421   – Ionizációs sugárzás elleni védelem
MSZ EN 1082  – Késvágások elleni védelem (lánckesztyűk)
MSZ EN 60903 – Villamos feszültség elleni védelem.
Leggyakrabban a védőkesztyű mechanikai hatások elleni védelmi tulajdonságait meghatározó MSZ EN 388 szabvánnyal találkozunk.
A szabvány négy tulajdonság vizsgálatára ad lehetőséget:
1. Koptatóhatás
2. Vágóhatás
3. Szakítóerő
4. Szúróhatás
A vizsgálatok során kapott eredményeknek megfelel egy teljesítmény, vagy védelmi szint, ami alapján osztályozható lesz a kesztyű védelmi képessége, melynek segítségével könnyebben ki tudjuk választani a tevékenységhez legmegfelelőbb védőkesztyűt. Ez a négyjegyű kódszámsor megtalálható magán a védőkesztyűn. Emellett a kesztyűn még fel kell tüntetni a cikkszámot, a méretét, a gyártót, a CE jelet és a mechanikai védelemre utaló kalapácsjelet.

Vissza